
Ha ma valaki disznót vágat, legfeljebb egy fotót oszt meg róla az ismerőseivel. Régen egészen másképp működött: a friss disznótorost nem mutogatták, hanem szétküldték. A disznótoros kóstoló – vagyis az a tál vagy kosár, amit hurkával, kolbásszal és tepertővel megpakolva vittek körbe a rokonságban és a szomszédságban – a hagyományos disznótor egyik legfontosabb, mára szinte elfeledett szokása volt. Nem apró figyelmesség volt, hanem egy egész falu társadalmi rendjének a része – a disznótor hagyományok közül talán ez volt az, amelyik a legjobban összekötötte az embereket.





















































