A fenyőharaszti disznóvágások “igaz” története

Kastélyunk hajdani lakója Podmaniczky Uraság volt, aki igen jó ember hírében állt. Volt neki mit a tejbe aprítani, mégsem éreztette soha senkivel, hogy Ő különb lenne bárkinél, hogy ő a MÉLTÓSÁGOS ÚR!

Szolgáival barátságos, közvetlen, érdeklődő és mindig nagyon emberséges volt, és talán éppen ezzel vívta ki szolgálói hűségét, tiszteletét és feltétel nélküli szeretetét.

Egy vadászat alkalmával az Uraság egy kicsit jobban felöntött a garatra… No nem igazán lehetett rája mondani, hogy iszákos lett volna, de arra a hétvégére vendégei érkeztek a vadászatra, s csapra verték a friss főzetű pálinka hordóját, mely csuda jóra sikerült abban az évben!

No meg aztán kutya hideg is volt azon a reggel…

Száz szónak is egy a vége, az Uraság igen jó kedvvel bírt! Nem is bírt Kincses nevű lovával, mely le is vetette magáról, egyenest az üldözött vaddisznó elejbe.

A vaddisznó fújtatott, kapart, tajtékzott, éppen támadni készült, amikor az Uraság egy hű bérese, a Lajos, halált megvető bátorsággal rávetette magát a bősz vadra. Viaskodtak, birkóztak, majd hogy, hogy nem Lajos nyakon szúrta az állatot, aki nagy kínok közepette elvérzett és kilehelte lelkét.

Lajos önzetlen és hősies cselekedete hálára buzdította az Uraságot: az élettelen állatot hazavonszolták, majd nagy lakomát csaptak a vaddisznó húsából Lajos tiszteletére.

Az uraság pedig elrendelte, hogy szolgálói, akit barátaiként szeretett, minden hétvégén rendezzenek disznóvágást, tartsanak jó nagy disznótoros lakomát, egyenek-igyanak, mulassanak, érezzék igazán jól magukat!

Hívjanak be és lássanak vendégül minden arra járó kedves idegent és álljanak velük barátságba!

Azóta is, télvíz idején minden hétvégén disznóvágás a program a fenyőharaszti nagypusztán!

Ez a fenyőharaszti disznóvágás “igaz” története! Aki nem hiszi, járjon utána! 🙂