A disznóvágásokon használatos, régi kifejezések, amelyeket érdemes ismerni

A disznóvágás nem csupán egy kulináris esemény, hanem mélyen gyökerező kulturális hagyomány is, amely generációk történelmét és szokásait hordozza magában. A régmúlt idők falusi disznótorai nem csak az ételekről, hanem az emberek közötti kapcsolatokról és a közös munkáról is szóltak. Ezek az alkalmak egyedi szavakat és kifejezéseket szültek, amelyek sokszor régiesek, tájnyelvi eredetűek, és mára akár feledésbe is merülhettek.

A disznóvágások során használt régi kifejezések nem csak a tevékenységeket és eszközöket, hanem az esemény hangulatát, humorát és közösségi szellemét is megörökítik; ilyen szavak segítségével elevenedik meg igazán a disznótorok egykori világa. Ezek a nyelvi relikviák nem csupán szavak, hanem egy történeti emlékekkel átszőtt életforma tükrei, amelyek továbbörökítik a hagyományokat a jövő generációi számára. A következőkben ezeket a különleges nyelvi kincseket mutatjuk be.

Abalé: A disznó hurkának és disznósajtnak való részeit üstben főzik meg, sóval és borssal fűszerezve. A főzés után megmaradt fűszeres-zsíros vizet nevezik abalének, és ezt használják a toros káposzta, illetve a hurkába kerülő rizs megfőzéséhez. Szintén abalének nevezik azt a levet, amelyben a hurkákat és a disznósajtot főzik meg.

Abált szalonna: A tokaszalonnát sóval, borssal és fokhagymával főzik meg, majd miután kihűlt, paprikával meghintik, és hidegen fogyasztják.

Böllér máj vagy resztelt máj: Hagyományos étel, ami nem csak a disznóvágásokon fordul elő. A sertés vékonyra szeletelt máját zsíron megdinsztelt vöröshagymán puhára főzzük, sóval, borssal, paprikával és majoránnával fűszerezzük.

Cika káposzta: Savanyú káposzta.

Disznósajt: Hagyományos módon a disznó megtisztított gyomrába töltött étel, amelyet megfőznek, kiszorítják belőle a zsiradékot, vagyis préselik, majd megfüstölik. Legfőbb alapanyagai a megfőzött és kisebb darabokra vágott fejhús, szív, nyelv és bőr, a fűszerezése pedig paprikával, sóval és borssal történik.

Fogópálinka: A disznóvágás előtt fogyasztott ital, amely a hangulat megalapozására és a hideg elűzésére szolgál.

Forrázás: A sertés forró vízben történő megforgatása a szőr gyengítése és a hámréteg könnyű eltávolítása érdekében.

Hagymás vér: A sertés kiengedett vérét hagymával megsütik; hagyományos reggeli fogás.

Hasítás: A rendfán lógó sertés felvágása az alhastól a nyakig.

Húrolás: A sertés beleinek kitakarítása deszkalapon, késsel.

Húsformázás: A húsok „felesleges” daraboktól történő megtisztítása.

Kaparás: A hámréteg és a szőr eltávolítása a pörzsölést követően.

Kóstoló: A feldolgozott sertésből a segítőknek, barátoknak, rokonoknak adott hurka, kolbász, tepertő, amit friss kenyérrel, esetleg savanyúságokkal együtt fogyasztanak el.

Lecsipecsi: A húsformázás során levágott darabokat fűszerezés nélkül, tárcsán sütik meg, majd házi kenyérrel fogyasztják. Tipikus reggeli a disznóvágásokon a lecsipecsi cika káposztával.

Leszorítás vagy préselés: A disznósajt elkészítésének utolsó mozzanata, amely során kiszorítják belőle a zsírt és a vizet.

Meggyantázás: A disznó szőrének és szőrtüszőinek eltávolítása, amihez gyantát szórnak rá, majd meleg vízzel leöntik, így az megolvad és beleragad a szőrbe. Amikor kihűl, megkeményedik, és kanállal vagy vakaróval viszonylag könnyen eltávolítható. Előnye, hogy a szennyeződések a perzselés során nem tudnak beleragadni a sertés bőrébe.

Nájlon bidon: Műanyag edény.

Orjas: Hátgerinc.

Orjáról tarjára: Bontási mód, ami azt jelzi, hogy melyik húsrészek maradjanak meg.

Pecsenye: Sült hús.

Pörzsölés: A sertés szőrének leégetése.

Rendfa: Négylábú állvány, melynek keresztirányú tartó rúdján 2 kampó található; ezekre akasztják fel a sertést a bontáshoz.

Savanyú leves: Káposztaleves, amelybe kolbászhúsból készített gombócokat főznek.

Szúrás: A sertés leölése késsel, a nyaki artéria elvágásával.

Töltött káposzta: Káposztalevélbe töltött, rizzsel kevert darált hús.

Töpörtyű vagy tepertő: Zsírszalonna, melyet apróra vágnak, majd kisütik és kipréselik.

Üst: Ebben történik a főzés és a zsírsütés. Rendszerint fatüzelésű, nagy űrtartalmú, főzésre alkalmas, nyitott tetejű fém edény.

Véres-májas költség: A májat, a tüdőt, a vesét és az egyéb hurkaalapanyagokat megfőzik, ledarálják, főtt rizzsel keverik el, sóval és borssal fűszerezik, majd betöltik, megfőzik, és többnyire meg is sütik. A véres hurkába extra fűszerként csombor is kerülhet.

Vízsó: Folyékony, átlátszó só; sótartalma 40 % körüli. Ezt a folyadékot használják a disznóvágáskor sózásra, illetve a szalonnákat és sonkákat ebben a vízben áztatják a füstötlés előtt.

Zsigerelés: A sertés beleinek kifordítása a hasüregből.

Zsírsütés: Az egyenlő méretűre felkockázott szalonnát üstben abálják és sütik, a zsírtartalma kisül, a végeredmény pedig a tepertő.

Vegyen részt Ön is disznótoros programjaink egyikén, a Fenyőharaszt Kastélyszállóban! Akár családjával, akár barátaival, akár egy céges csapatépítő tréning keretében érkezik hozzánk, garantáljuk, hogy a nálunk töltött idő emlékezetes lesz! Amennyiben felkeltettük az érdeklődését, forduljon hozzánk bizalommal elérhetőségeinken, és foglaljon időpontot!