Kántálás, alakoskodás, nyársdugás: hagyományok és népszokások
A hagyományos disznóvágás már önmagában is tradicionális esemény, ám léteznek olyan, hozzá kapcsolódó szokások is, amelyekről sokan nem hallottak még.
A disznóvágás olyan hagyomány, amely még napjainkban is képes beindítani a fantáziánkat, és amelyen sokan szeretnek – vagy szeretnének – részt venni. A vidéki családoknál még napjainkban is előfordul egy tradicionális, családi esemény képében, és egyre több helyen rendeznek falusi disznóvágást azok számára is, akiknek nincs lehetőségük részt venni rajta.
Annak idején a hagyományos disznóvágást mindig télen rendezték meg, mivel ilyenkor a hús feldolgozása egyszerűbb volt a hidegnek köszönhetően. A család összegyűlt, meghívták a barátokat, sőt, a szomszédokat is, mindenki együtt dolgozott, majd következhetett a lakoma.
A falusi disznóvágásokon olyan, hagyományosnak mondható szokások is fel-felbukkantak, amelyekről napjainkban már kevés szó esik; ezek közé tartozik a kántálás, az alakoskodás – vagy más néven maskarázás – és a nyársdugás is.
A hagyományos disznóvágáshoz tartozó tradíciók
A disznóvágás ideje
A falusi disznóvágás főszereplője a sertés, amit fel kell hizlalni, hogy vágósúlyba érjen; ezt szeptember legelején kezdték el, és a legkorábbi nap, amikor levághatták, november 30. Ez volt Disznóölő Szent András napja, amikor a legtöbb család vidéken disznóvágást tartott, de persze előfordult, hogy januárra, sőt, februárra tolódott el az esemény.
Szent András apostol előbb Keresztelő Szent János, később Jézus követője volt, és az ő öccse volt Szent Péter apostol. Az andráskereszt, azaz az X alakú kereszt megnevezése arra utal, hogy Szent András apostol egy ilyen kereszten halt vértanúhalált. A névnapja november 30-ra esik, ezért nevezik azt a napot hazánkban Disznóölő Szent András napjának.
A kántálás
A kántálás lényege kikövetkeztethető a nevéből; a falu fiataljai, akik nem kaptak meghívást a disznóvágásra, összegyűltek a ház előtt, gyakran jelmezbe öltözve, és verseket szavaltak, amelyek leginkább arról szóltak, hogy kóstolót szeretnének, esetleg egy kis kupica pálinkával kísérve. A legtöbbször e versek értő és megértő fülekre találtak, a fiatalok hasonló módon, versbe szedve köszönték meg a finomságokat.
Előfordult azonban, hogy elutasították őket – hiszen a hús még napjainkban is drága, akkoriban pedig igazi kincsnek számított –, ez pedig ismét verselést szült, ám ellenkező előjellel: sokszor sértésekbe is átcsapott az elégedetlenség, majd az ifjak elszaladtak a retorzió elől.
Az alakoskodás
Az alakoskodásnak – avagy maskarázásnak – saját szabályai voltak, ám a célja mindig a vidámság fokozása valamilyen jelmez által. A disznótoros vőlegény és menyasszony volt a legnépszerűbb ezek közül; ilyenkor egy falusi legény fátyollal eltakart arccal, menyasszonynak öltözve, a fején kukoricaháncs-koszorúval, illetve egy leány, aki vőlegénynek öltözött, felkeresték a disznóvágás helyszínét, a családot, ahol is szintén kóstolót kértek, ám ezúttal műsorral hálálták azt meg.
A magukkal vitt kosárba és üvegbe többnyire finom falatokat és bort vagy pálinkát tettek a háziak – de csak az után, hogy a fiatalok némán elmutogatták, mit is szeretnének –, amelyekért cserébe a „menyasszony” és a „vőlegény” táncoltak az összegyűltek előtt.
A nyársdugás
A nyársdugás során a legények egy nyársat dugtak be a kerítés fölött, az ajtón vagy az ablakon, arra pedig egy tréfás, vagy trágár szövegű papírdarabot szúrtak fel; ennek célja az volt, hogy a házigazdát megnevettessék. Ha nevettek, akkor hurkát, kolbászt, vagy pogácsát szúrtak fel a nyársra, amit a tréfás kedvű fiatalok jóízűen elfogyaszthattak, ha viszont nem, akkor a nyársat még egyszer bedugták, ekkor azonban csúfolódó szöveggel.
Szabály volt, hogy a falusi disznóvágáson részt vevő emberek nem tudhatták meg, kik dugták a nyársakat, és ezt a nyársdugónak magának kellett valahogy megoldania, ha ugyanis kifürkészték, nem kapott semmit.
További szokások, hagyományok
A nyársdugással összefüggő hagyomány volt, hogy ha egy legényt behívtak, hogy segítsen, vegyen részt a lakomán és persze dolgozzon, akkor úgymond szerencsét kellett hoznia a háziaknak; ehhez a nyársával a földet kellett szurkálnia, illetve konyhai edényekkel kellett zajongania.
Ha a családban volt házasulandó korba lépett leány is, akkor az ő feladata volt a hájas pogácsa vagy más, szintén hájas tésztából készülő sütemény elkészítése. Amennyiben a pogácsa szépen megemelkedett, akkor a leány hamarosan megtalálta a párját, sőt, férjhez is ment, és ez nem volt annyira véletlen, hiszen a falu legényei szívesebben mentek lányos házhoz kántálni, alakoskodni és nyársat dugni is.
A babona szerint nem volt szabad volt disznót vágni újholdkor, ellenkező esetben ugyanis férges lett a disznó húsa, nem volt szabad kedden, pénteken és vasárnap, vagy a hús megromlik, ellenben sokat kellett nevetni, mert ettől lett vastag a szalonna.
Szeretne megismerkedni ezekkel a népszokásokkal és hagyományokkal testközelből is? Önt is várjuk hagyományőrző disznóvágásaink egyikén! Foglaljon szobát a Fenyőharaszt Kastélyszállóban; ehhez vegye fel velünk a kapcsolatot elérhetőségeinken!