A jó pap is holtig tanul…
A jó pap is holtig tanul…
tartja a mondás! És igaz ez az élet bármely területére! Nincs ez másként a disznótoros hétvégéken sem, amikor a disznótorra érkező vendégeinktől újabb és újabb nótákat tanulunk.
A disznótor utánozhatatlan hangulata határozottan a nótázgatásoknak és a cigányok víg muzsikájának köszönhető. Először még látszik a vendégeken, hogy kicsit még félszegek, orruk alatt dúdolják a nótát, lábukkal verik a tamtamot, de később – úgy 9 óra felé 🙂 – már bátran nótáznak, sőt táncra penderülnek. Hiszen erről szól a disznótoros hétvége, nem igaz?!
Ilyen bátor nótázgatások alkalmával mi is rengeteget tanulunk ám Vendégeinktől! Az egyik januári disznóvágásra érkező vendégünktől Sándortól tanultuk meg az “Eger városa” című nótának két újabb versszakát. A dallam felidézése végett, a már ismert két versszakot is leírom:
Eger városa, papok városa
Csuhások járnak fapapucsban
II: Csuhások járnak In nomine Patris
Reverenda alatt pálinkát visz. :II
Nem vagyok én barát, szeretem a piát
Odaadom érte a reverendát,
II: Odaadom érte a csatos ima könyvem,
Ölelem és csókolom a szeretőmet! :II
Toszós asszonynak, toszós a lánya,
Körbe kacskaringós a szoknyája.
II: Kerülj mögéje, nyúljál alája!
Tipi-tapogasd meg, van-e hája! ? :II
Hogy ülsz a széken, hogy ülsz a széken?
Hogy ülsz a széken, kérlek szépen?!
II: Szépen ülj a széken, mert úgy váglak képen,
Hogy megfordulsz a széken, kérlek szépen! :II
Kicsit pikáns, kicsit pajzán, de igazán jól szórakozunk a nóták eme rejtett, legalábbis számunkra ismeretlen versszakain!
Sokszor megkérdezik a vendégeink, hogy hogyan csináljuk, hogy mindig teljes odaadással mosolyogva veszünk részt a disznóvágáson? Nem unjuk még? – kérdezik…
Nos, a válaszunk egy határozott NEM! 🙂 Nem unjuk! Rengeteg nagyszerű emberrel találkozunk, ezért mindig más és más számunkra a disznóvágás!