Emlékek és ami mögötte van… Nosztalgiázás a disznóvágásról!

Valahol mélyen mindig bennem volt az idő gyorsaságának tudata, nem nagyon értettem, hogy anno nagyszüleimmel – anno az egy erős 25 év távlata 🙂 – miért készültünk annyira egy téli disznóvágásra?! Most már értem és tudom, hogy fontos volt számukra, hogy egy fél éven át nevelt jószág „végzete” nem csak pusztán a mélyhűtő feltöltésére, sokkal inkább a Családdal való közös pillanatok megélésére vonatkozott.

Készültünk már az ősszel, hogy minden meglegyen, ha eljön az első disznóvágás napja. (Általában több vágást terveztünk egy télre, de erről majd legközelebb…) A disznó adott volt, de a legfontosabb kellékek valahogy mindig eltűntek, legalább is elkeveredtek a nyár folyamán. Heteken át tartó vita és meg nem értettség vette kezdetét. 🙂 Nagyszüleim összevesztek, mert persze Mama tudja, Papa látta, de biztos valaki hallotta is……..

A legfontosabbak, mint üst, üstház, hurkatöltő, kések megélezve, teknő, és megannyi apróság ha készen állt, eljött a nagy nap.

Kora reggel mindenki megérkezett, lecsúszott az első, második és harmadik pálinka, majd megkezdődött a disznóvágás. Mindenki tudta a feladatát, a legidősebbek szúrták a malacot, az asszonyok ekkor már a konyhában készítették a reggelit, és a legkisebbek – Mi – már alig vártuk, hogy megsüljön a hagymás vér, mert nekem AKKOR erről szólt egy disznóvágás.

folyt. köv.