Emlékek, és ami mögötte van… III. rész

Az előző bejegyzést a Magnó, mint hanghordozó előkerülésével zártam. És most jött el a pont, mikor rájöttem, hogy ha még 50 év távlata lenne mögöttem, akkor milyen befejezése lenne a történetnek…. De inkább átugrom a jelen hamisítatlan disznóvágására. Kastélyunkban nincs előkészületi vita, viszont vannak történetek az elmúlt programokról, viccesek, vidámak, de legfőképpen tartalommal telik. (De ezt majd később.)

A magnó vonatkozása, amit most már tudok, hogy igazán mi is hiányzott a gyerekkori disznóvágás eseményéről – meglehet akkor nem értettem volna, de visszagondolva jó lett volna 🙂 – a cigányzenekar. Megannyi rendezvényen, disznóvágás, szülinap, esküvő hallunk cigányzenét, de amikor elengedhetetlen az a disznótor. Nekem ez úgy összefonódik mint borsó meg a héja….

Nincs is jobb, mint felébredni egy kastélyban, ahol nem nekem kell gondolkozni azon, hogy elég fokhagyma van e pucolva, vagy van e elég gázpalack, élesek-e a kések vagy lesz e elég bödön a zsírnak, csak arra kell koncentrálni, hogy jó melegen felöltözködjek és átadjam magam a hely, és a disznóvágás szellemének. Reggelről friss pogácsával, forralt borral és az elengedhetetlen pálinkával fogadnak az étterem bejáratnál, és csak azon kell gondolkodjak, melyik számot húzassam a cigánnyal. Hölgyeim ne figyeljenek, de a legkedveltebb nóták közé sorolhatjuk, természetesen férfi kérésre, a „Vettem a piacon egy szájkosarat” című nótát.

Van aki nem ismeri? Nem hiszem, ha mégis, akkor a szövegkönyv elkérhető, így legközelebbre visszavághatnak az Uraknak! 🙂