Egy hálátlan feladat
Megvolt az első disznóvágás a szezonban! Ezen a disznótoros hétvégén megkíséreltük bemutatni a disznóvágás egyik leghálátlanabb mozzanatát, a bélkaparást! Mit ne mondjak, ilyesféle “sikerre” számítottunk! 🙂 Gusztustalan és rettentően büdös! Legalábbis az elején…
Ámde nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy ez a disznóvágás szerves részét képezi. Bele sem gondolunk abba, hogy bél nélkül a kolbász csak fasírt lenne, a hurka pedig rizses máj. Ez olyan alapvető dolog, mint a víz: akkor értékeljük igazán, amikor nincs!
A malac felbontása nem jár olyan meglepetéssel, mint a kindertojásé. Felvágják és kijön belőle a “cucc”! Beleeresztik egy teknőbe, majd gondosan el kezdik szétválasztani a belsőségeket.
A tüdő, a szív, a máj és a vese belekerül az abáló lébe. Ezekből a hurka illetve disznósajt készül majd.
Ezt követően már csak a belek heverésznek a teknőbe, és árasztják magukból jellegzetes szagukat, amihez gyomor kell, hogy nekilásson az ember lánya. Mert igen, ez bizony női feladat!
De talán éppen ezért nő feladat, mert a végeredmény csodálatos és “patyolat tiszta” burkolata lesz a disznótoros hétvége finomságainak: vékonybél a kolbásznak, vastagbél a hurkának, pucor, azaz a gyomor a disznósajtnak.
És persze ne feledkezzünk meg a csepleszről, aminek kiterített látványa nagyon sokunkban gyermekkori disznótoros élményeinket eleveníti fel: “Ezt mindig a Nagyikám csinálta! Nem is engedte át másnak soha!”
Alapos munkát és sok-sok rutint igényel, melyet mégsem értékelünk, hiszen alapértelmezettnek tekintjük, hogy van…
Mi lehet ennek az oka? Hát az, hogy gusztustalan és rettentően büdös! Ezt orvosolván, a jövőben rózsavízzel itatjuk a jószágot, hátha jó hatással lesz a bélrendszerére! 🙂