Akinek nótája nincsen…

 

Sokszor gondolkodtam már azon, hogy vajon szükség van-e arra, hogy a disznótoros hétvége hajnalán énekléssel zaklassuk a kedélyeket? Nem jobb lenne, szépen csendben feldolgozni a disznótor alanyát?

Nos, arra jutottam, hogy igen is szükség van rá! Nem ám csak úgy eldöntöttem magamban, hiszen önmegvalósító vágyaim akadálya én magam nem akartam lenni… Teszteltem!

A hétköznapi disznóvágásra érkező vendégek mindig aktívabbak, mint a disznótoros hétvégére érkezők. Nem tudom, hogy miért, de így van! Nem sokkal, de azért érzékelhető a különbség…

Szóval a teszt a következőképpen zajlott:

Egy hétköznapi disznótor alkalmával kijöttek a vendégek az étterem teraszra, ahol pálinkával, pogácsával, forralt borral kínáltuk Őket. A malac már a perzselésre várt… A cigányok játszottak, mi pedig meg sem szólaltunk, csak kínáltunk serényen. A vendégek csak magukban énekelgetnek, szolidan dudorásznak…

Majd egy jól megfontolt pillanatban elkezdtünk énekelni. Kiengedtük torkunkból a hangokat, mint az a bizonyos kis kakas, ki gyémánt félkrajcárját követelte a császártól! És lássatok csodát! A vendégek az első nótánál még csak mosolyogtak, tetszésüket nyilvánítva, de a második nótánál már majdnem hogy leénekeltük egymást a disznótor képzeletbeli színpadáról! 🙂

Bátorságot kaptak általunk! Mertek énekelni! Merték magukat jól érezni! És egy idő után át is vették az irányítást, ami teljesen rendben is van, hiszen értük van a disznóvágás, nekik szól a disznótor!

– – LLLLL – –

Honlapunk cookie-kat használ. Bővebben

Egy EU-s törvény alapján kötelező tájékoztatni a weboldalunkra látogatókat, hogy a weboldal ún. cookie-kat használ. Ha ezzel nem értesz egyet, akkor a böngésződ megfelelő beállításait használva tiltsd le a cookie-k tárolását.

Bezárás